Pataky Éva

Az egyetemi háttér és a magunkba vetett hit fontossága: Interjú Pataky Évával

Mikor döntötte el, hogy nyelvi közvetítéssel szeretne foglalkozni, mennyire volt tudatos döntés?

Egyáltalán nem volt tudatos, mert eredetileg nyelvész akartam lenni, ezért beiratkoztam az Anglisztika szakra. Akkor vezették be a bachelor- és mesterképzést, véget ért a 3 év és úgy volt, hogy megyek nyelvészet mesterszakra. De elbizonytalanodtam, mert ezzel a végzettséggel végső soron tanítanom kellett volna, amit akkor nem akartam. Időközben elkezdtem egy színházi táncos képzést is, de abban sem voltam biztos, hogy egy tánckarban jó sorom lett volna.

Azután az egyik barátnőm a tánciskolában javasolta, hogy menjünk fordító- és tolmácsképzésre. Jó ötletnek tűnt, de akkoriban azt sem tudtam, hogy mit is foglal magában ez a szakma. Végül mégis beiratkoztam, lesz, ami lesz alapon. Nagyon megtetszett, nem bántam meg. Elvégeztem a képzést, azután egyből az EMCI-t is.

Milyen volt az első hivatalos tolmácsolási eseménye? Milyennek élte meg belül?

Nagyon jó volt. Volt egy csoporttársam az EMCI képzésen, Móricz Kristóf, aki már járt tolmácsolni az EMCI alatt is, és volt egy idősebb tolmács kollégája, aki olykor-olykor hívta maga mellé dolgozni.  Az EMCI diploma megszerzése utáni nyáron akadt egy megbízás, ahová egy angol és egy német B-s tolmácsot kerestek. Kristóf felhívott, hogy lenne-e kedvem jönni vele tolmácsolni.

Persze, hogy volt.  Az első megbízás alatt nagyon izgultam, előtte semmit nem aludtam, aztán rájöttem, hogy megy ez, úgyhogy nagyon pozitív élmény volt. Ráadásul nagyon kedvesek voltak a megbízók, kölcsönösen elégedettek voltunk. A későbbiekben már kicsit kisebb lett a stressz, de még mindig izgulok, és ennek így is kell lennie. Stratégiákat fejlesztettem ki arra, hogy ki tudjam előtte pihenni magam, hogy fel tudjak készülni Nekem különösen az segít, ha rendszeresen sportolok. Ettől elfáradok annyira, hogy másnapra ki tudjam pihenni magam, De úgy gondolom, hogy ha nem izgulnék egy-egy munka előtt, az már egy jel lenne arra, hogy abba kell hagyni a szakmát.

Mennyire nehéz pályakezdő tolmácsként a kapcsolatok és a karrier kiépítése? Hogyan érdemes nekiállni? Ön szerint melyek a legfontosabb tulajdonságok, amelyekre egy tolmácsnak szüksége van?

Fontos, hogy az elején kell egy kis tartalék, amikor még nincs annyi megbízás. Én a tolmácsolás mellett nyelvet tanítottam. Amikor jött egy-egy megbízás, lemondtam az órákat. A végén eljutottam egy pontig, amikor már kellemetlenné vált mindig visszamondani a tanítványokat, úgyhogy abbahagytam a tanítást. De azt el kell fogadni, hogy van az elején egy időszak, amikor nem tudunk egyből betörni a piacra. El kell járni szakmai rendezvényre, és ismerkedni kell idősebb, tapasztaltabb kollégákkal.

Az EU-s akkreditációs vizsgára is érdemes elmenni. Sokan megcsinálták, olyan ismerőseim is vannak, akiknek nem sikerült egyből, de végül megcsinálták, mert nem adták fel a kezdeti nehézségek után.

Mik a jó tolmács ismérvei?

Alázatosnak kell lenni. A kellemes, barátságos személyiség nem árt, ez az én esetemben mindig jól jött. Mutatni kell, hogy komolyan gondoljuk, hogy igyekszünk.

Fontos, hogy az ember próbálja meg az ügyfelek preferenciáit kitalálni, ráérezni, hogy bizonyos szituációkban mit érdemes és mit nem érdemes csinálni. Néha már tudom, hogy mit fog mondani a forrásnyelvi beszélő, és ez időt hagy arra, hogy megfogalmazzam a mondandóm.

Pozitívumnak számít, ha olyan tolmácsolást nyújtunk, hogy szinte észre sem veszik, hogy ott vagyunk - viszont, ha kellünk, támaszkodhatnak ránk. Akkor beszéljen és azt mondja az ember, amit kell. Nem szabad a tolmácsolási szituációban véleményt mondani, még akkor sem, ha megkérdeznek. Csak azt tolmácsoljuk, amit a felek mondanak. Hozzá lehet adni információt az elhangzottakhoz akkor, ha a hallgatóságnak erre van szüksége ahhoz, hogy világos legyen a helyzet, illetve az elhangzó szöveg, de ennél többet nem.

Extrém, feszült helyzetben is szeretek barátságos, nyugodt maradni. Volt például, hogy hat hónapig nem fizetett a megbízó; ekkor kedvesen, de határozottan emlékeztetni kell rá.  Ügyesen kell lavírozni, hiszen jövő hónapban akár tőle kaphatom a következő megbízást.

Melyik tolmácsolási eseményre a legbüszkébb? Melyik tolmácsolási esemény játszott kiemelkedő szerepet a karrierje során?

Szerencsére sokféle eseményen voltam már. Általában akkor érzem jól magam egy tolmácsolás után, ha azt érzem, hogy hasznos voltam, és látszik az ügyfeleken, hogy nekem köszönhetően értik meg egymást. Ha meg is köszönik, az már csak hab a tortán. Büszkeséggel tölt el, ha látom rajtuk, hogy megértik egymást.

Volt egyszer például egy veszélyesáru-szállítási konferencia, ahol óriási mennyiségű, bonyolult terminológiából kellett készülni. A végén megköszönték nekünk a felkészültségünket. Még a belsős poénokat is sikerült jól átadnunk, és jóleső érzés volt, mikor a külföldiek is nevettek a tolmácsolt viccen, pedig a vicceket nem szeretem, nehéz spontán jól átültetni őket.

Milyen érzés bejárni a teljes kört? (mesterszakos hallgató, EMCI, PhD, oktató, mindemellett tolmács)

Jó érzés. Mindig féltem attól, hogy majd el kell jönni az egyetemről, dolgozni kell, és elvesztem azt a szabadságot, ami az egyetemista éveim jellemezte. Egyáltalán nincs sok szabadidőm, de mégis maga az érzés, hogy én osztom be az időm, fontos számomra, úgyhogy örülök, hogy még mindig egyetemre járok a PhD-nak köszönhetően. Szeretem az egyetemet, és lehet, hogy PhD után is maradhatok óraadónak, ami külön pozitívum. Horváth Ildikó tanárnővel pedig mindent meg lehet beszélni, és nagy szabadságot hagy nekünk. Ezt a rugalmasságot nem cserélném el semmire.

Van- valami, amit ma már másképp lát, mint a mesterszak elején?

Akkoriban, amikor elkezdtem ide járni, úgy éreztem, hogy nem vagyok elég jó, ügyes, és úgysem lesz soha lehetőségem tolmácsolni. Talán pont ezek miatt nem teljesítettem akkoriban a legjobban. Ma már pedig pont az ellenkezőjét látom: el kell hinni, hogy sikerülni fog, ha eléggé akarjuk és teszünk érte. Minden nap fel kell készülni, tenni a dolgunkat és gyakorolni, függetlenül attól, hogy éppen akkor jól sikerült-e vagy sem. Higgyenek magukban. Nem szabad mindentől megijedni. Ha valami nem úgy sikerül, nem kell aggódni, hanem továbbra is próbálkozni kell.

A jegyek nem feltétlenül tükrözik a való világot, pontosabban, hogy sikerül-e beilleszkedni a piacra. A való életben rengeteg más dologgal kell majd zsonglőrködni. Én nem voltam mindig kitűnő tanuló mesterképzésen, kaptam rosszabb jegyeket is. Most viszont azt látom, hogy nemcsak azon múlik minden, hogy iskolai körülmények között hogyan teljesít valaki, persze ez is nagyon fontos, és egy szintet el kell érni.  De nem szabad elhinni, hogy ha egyszer kaptam egy kettest, akkor már nem vagyok jó tolmácsnak egyáltalán. Itt mesterkélt körülmények között kell egy beszédet pontosan visszaadni, azonban emellett annyi minden más van még az egyetem falain kívül.

Ön szerint a tanteremben végzett tolmácsolási gyakorlatok mennyire térnek el a való élettől?

A piacra történő beilleszkedést már érintettünk, emellett azt emelném ki, hogy az órákon nagyon hosszú szakaszos konszekek vannak, a való életben ez nem mindig van így. A pár mondatos konszekutív tolmácsolás inkább jellemző, főleg üzleti tárgyalások esetében. Sőt én olyat is tapasztaltam, hogy kiállós konszekutív tolmácsolásnál a beszélő két szavanként megállt és nem mondott igét. Bátorítani kellett, hogy mondjon még valamit, mert két szót nem tudok tolmácsolni. A hosszú szakaszos tolmácsolás órai begyakorlásának ugyanakkor az az előnye, hogy ha az megy, akkor a való életben már nem érhet minket meglepetés. Sokszor előfordul ugyanis, hogy elragadja a hév a beszélőt, és öt perc után veszi észre, hogy nem állt meg. De a tolmács ilyenkor sem esik kétségbe - legfeljebb a hallgatóság, ám rögtön megnyugszanak a kedélyek, mikor előhúzza a teleírt jegyzetfüzetet a tolmács.

Mi a kutatási területe a PhD képzésen? Milyen indíttatásból döntött a képzés elvégzése mellett?

A tolmácsok presztízse a kutatási területem, most fogok abszolválni. Először főleg nyelvészeti irányban gondolkodtam, Klaudy Kinga tanárnő is azt preferálta volna. Viszont sokfelé tolmácsolok, és nagyon érdekes számomra, hogy hogyan látják az emberek a tolmácsot. Azt éreztem, hogy vannak események, ahol nagyon megbecsülnek minket (kedvesek, a kabinba vizet készítenek stb.), és van, ahol az embert gyakorlatilag semmibe veszik. Megesett, hogy tolmácsolás előtt elkértük a prezentációt, arra hivatkozva, hogy ez nagyban javítja majd a tolmácsolás színvonalát. Elfogadhatatlan stílusban utasították vissza, nem értették, hogy miért kellene az nekünk. Erre szokták mondani, hogy mindenki olyan tolmácsolást kap, amilyet megérdemel.

A PhD-képzést azért kezdtem el, mert elkezdtem dolgozni és hiányzott az egyetem, a szellemi háttér, ahova visszatérhetek. Voltam egy fordítástudományi konferencián, és ott volt Klaudy Tanárnő, aki javasolta a PhD-programot. Addigra már az egyik ismerősöm is elkezdte a doktori képzést, és kicsit irigy is voltam rá, ezért én is belevágtam. Elfoglalt vagyok, rengeteg mindent csinálok, és sokszor fáradtan esek be, de mindezek ellenére nekem kell az a szellemi, tudományos közeg, amelyet az egyetem tud nyújtani.

Mi a véleménye az EMCI képzésről?

Csak pozitívan tudok nyilatkozni, hasznos a képzés, nagyon szerettem oda járni. Felkészít az életre, igazodik a piaci körülményekhez. Első órán beültünk a kabinba és kérdéseket tettek fel a fülhallgatón keresztül, amelyekre válaszolni kellett, mindeközben már jött a következő kérdés; ez volt a bevezetés. Egyébként az elején nagyon redundáns szövegeket szoktunk kapni, bele lehet szokni. Az ember elkezd a kabinban konszekezni, és egy idő után szinkron lesz belőle. Azt is megtanítja a képzés, hogyan kell együttműködni a tolmácspartnerekkel, ami a való életben igen fontos tud lenni, sokszor fordul elő olyan helyzet, amikor egymásra vagyunk utalva.

Több tanártól hallottuk, hogy érdemes lenne pár év szünetet beiktatni a tolmácskarrier során (a mesterdiploma és az EMCI között). Ön ezt hogy látja?

Őszintén megmondva én nem javaslom, viszont mindenkinek más a jó. Úgy voltam vele, hogy ha nem kezdem el közvetlenül a diploma után, akkor soha nem fogom. Hiszen ha egyetem után elmentem volna dolgozni egy multihoz, napi nyolc óra munka mellett nem biztos, hogy jutott volna időm a képzésre, illetve nem biztos, hogy akartam volna már mást csinálni, mikor kereső emberré váltam. Nekem nehéz lett volna visszajönni, éppen ezért egyből belevágtam.

A másik, hogy a mesterképzés elvégzésekor, két év konszekutív tolmácsolás után a csúcson vannak a képességeink, érdemes kihasználni ezt a lendületet, és elvégezni a képzést.

Egyébként természetesen érdemes külföldre menni, egy-egy tanulmányutat beiktatni, csak nem biztos, hogy a mesterképzés után. De az más kérdés, hogy az EMCI után ezt meg tudjuk-e tenni, ha addig nem tettük, mert akkor is visszahúznak már a dolgos hétköznapok.

Mit csinál a szabadidejében?

Futni és táncolni szoktam. Hétvégente társastáncos bulikba szoktam járni. A barátokkal néha beülünk egy italra, vagy most éppen egy kollégával cikket írunk a PhD-képzés keretében (az MA-s hallgatóknak tartott irányított tolmácsolási gyakorlatokról) és szeretnénk publikáltatni a Modern Nyelvoktatásban.